Gyalog vagy biciklivel?

Olvasási idő: kb. 16 perc

Csókolom, Sziasztok.

Jørgen Peter Müller 1904-ben írt gondolatai adják a nyitóképet a bejegyzéshez:

„Turistáknak is igen jó szolgálatot tehet, de minden más vonatkozásban hatása a testedzésre negativ. 1883 óta állandóan, úgy télen, mint nyáron űztem a kerékpársportot, lassankint azonban tudatára ébredtem annak, hogy a kerékpározás nem csak hogy magában véve egészségtelen, hanem még attól a kevés testmozgástól is megfosztja az embert, melyet a gyalogjárással végezne. Egyszer és mindenkorra abbahagytam a kerékpározást.”

Tény, hogy elfogult vagyok Müller kapcsán, és az is tény, hogy egy olyan korban született gondolatokról beszélünk, amikor még csak épp pár évtizede volt tökéletesedni a kerékpárnak. Ellenben érdekes, hogy hasonló gondolati utat jártunk be Jørgen-nel.

Z-alapvetés

Sokszor – de talán még mindig nem elégszer – mondtam ki, hogy mindenkinek jobb lenne az egészsége, ha többet inna és minden nap gyalogolna. Amikor egy velem együtt dolgozó vendég valóban elkezdi beépíteni a mindennapjaiba ezt a két tételt, azonnal érdemi változások állnak be az életében. Azonnal.

Ha pedig röviden kellene a címadó kérdésre válaszolni, akkor nekem egyértelműen a gyaloglás a válaszom. Utóbbi mellett már egy korábbi írásomban letettem a voksom. Egy a legtermészetesebb mozgásról van szó, amire a fizikai hordozó közegünk képes.

A kezdetek

A most használt bringámat még az első fizetésemből vettem 2003-ban. Csak hogy legyen egy viszonyulási alap: akkor a pályakezdő minimál bére nem csak egy biciklire, hanem még két további tételre is futotta: egy korszellemben modern tévére és egy dvd lejátszóra. Arányaiban ugye így van ez most is?

2020-ban pedig ez a bicaj lett az alapja a házhoz járós óraadásomnak, a THM-nek. Az óraszám törvényszerűen nőtt és az új éra új ügyfélkört is hozott. Az első élmények hoztak egy „norbisan” fanyar írást a biciklis kamikázék-at. Egy ideig ebben a stílben megmaradt egyfajta önfeledt Forrest Gump-i életérzésnek a drótszamár, de aztán több lépésben módosult a kép.

“Lakva lehet megismerni az embert”.

Kb. másfél évnyi tekerés után – de ha nagyon őszinte akarok lenni akkor alatta is – repedezni kezdett a valóság. A bicikli gyors közlekedést hozott A-ból B-be. Fel sem tűnt, hogy ugyanazt a rövidebb távot gyalog is kb. annyi idő megtenni, de erről majd később. Praktikusan mindenhova brinyóval mentem.
Fontos tétel a történetben, hogy a saját gyakorlás és heti 2 élő műsor által, és még inkább ilyen fokú testtudat mellett, hogyan vált merevebbé a felső háti szakaszom. Illetve már ideje korán megjelent a csípőben az ellenérzés a horpasz magasságában. De az i-re a pont a kéz ujjainak ellenérzése és fájdalma hozta.

Mindezek ellensúlyozására mindent megtettem: a mozgásmintákat kontrolláltam, a bicikli beállításaival kísérleteztem, kiegészítők tömegét teszteltem. Aztán be kellett lássam, hogy része vagyok annak a 30%-nak, aki a statisztikát hozza a túlterhelődő markolati feszültség által.

Cajga mentes január

A decemberi havazások és az ellenérzéseim miatt félre tettem a kerót, hogy meglássam milyen az élet nélküle és hogy lehet megoldani technikailag a házhoz járásokat és természetesen vizsgáljam a testi érzeteket a változó környezetben. A bicaj mentes január középén vagyunk, immár lehet következtetéseket levonni és szembe állítani, hogy mi is jön a vámon és mi megy a réven.

A biciklizés előnyei

• Kíméli különösen a térd- és csípőízületeket a futáshoz képest.
• Megdolgoztatja a szívet, kiválóan edzi a szív-és vérkeringési rendszert.
• Javítja a szervezet fizikai terhelhetőségét, vitálkapacitását.
• A mozgás zsírégető hatása sem vonható kétségbe.
• Az izomtónus szebbé válik.
• Stresszcsökkentő hatású, mivel nagymértékű odafigyelést követel a kerekezőtől azáltal, hogy nem tud a megszokott gondolati, érzelmi mintáiban tespedni.
• Könnyen elsajátítható, mivel tekerni egy pedálpárt és egyensúlyozni bárki tud kis gyakorlás után.
• Munkába, iskolába is lehet járni vele. A dugó elkerülhető, de a több tonnás figyelmes terepjáró üzemeltetőkkel szemben így is roppant egyenlőtlen a küzdelem.

A biciklizés hátrányai (lehetnek)

Még mielőtt bárki hagyná, hogy a vérnyomása az egekbe szökjön a lajstrom hatására – leszögezem, hogy a nagyvárosi biciklizés a vizsgálat tárgya nem pedig egy zöldövezeti közlekedés. Illetve a meglátások java személyes tapasztalati alapú.
Ahogy oly sok minden kapcsán igaz, hogy nem feltétlenül okoz(hat) problémát. A ható ige itt különösen a lehetőségre utal, hisz eltérő lehet az alapcsomag, amivel a fizikai közeg rendelkezik, ahogy a használat léptéke is eltérő. Ellenben a kutatásaim és tapasztalataim egyirányba mutatnak, amit közre adok.

• Nyakaskodva. Megfájdulhat a nyak hosszú távon, ha túl előre hajol a kormányért a bedolgozó. Ugyanis ilyenkor erővel kell hátra húzni a fejet, hogy a haladást is lássa. Ez a fajta kényszertartás pedig annyira rögzülhet, hogy akkor is így tartja a fejét, amikor nem a kétkerekűn ül. Ekkor romlik az agyi vérellátás és fejfájással jelezhet a test, hogy amit a biciklis tesz vele, nem jó neki. Emellett túlfeszül(het) az állkapocs és az arcizmok is.  
  Segítség lehet ekkor a nyújtás és a célirányos masszázs és egy másabb beállítás. A beállítás az a kifejezés, amit a fórumok vérbő szakértői folyamatában haboznak. Az én biciklimet az nem állította be, aki nem akarta. Nem egy szervízben kértem tanácsot és formai korrekciót a még optimálisabb használat és az elérendő cél függvényében. Szerintem ez sem szent Grál.
• A görnyedt tartás miatt hátfájás jelentkezhet. A gerinc felső szakaszában ez a hatás hamar jelentkezett nálam. A gyaloglás ellenében itt nem jön létre a kettős csavarás, hisz relatíve mereven tart minden csípőtől felfele.
• Egyenetlenül terhel. A láb egyes részeit edzi, míg másokat csak kifárasztja.
• Megrövidülnek a csípő hajlító izmok. A drótkecske felerősítheti a csípő helyzeti eltéréseit, hasonlatosan az ülő foglalkozásúakhoz így nyújtása, mobilizálása kiemelten fontos feladat.

A csípőhajlítók nyújtása.

A horpaszizom a derékból indul és a medencén átfordulva a csípőízületig lefut. Sajnos még mindig kevesen tudják, hogy a feszes horpasz a derékfájás oka lehet, ezért a Z-módszer kiemelt feladata ennek a területnek a „bojgatása”, hiszen a test elülső részérének a moderálása a hátsóra igen erősen hat. Ami fent, az lent…

Kompenzálj egy remek feladattal
Egy feladattal kedveskednék ezért. Egyrészt remekül kompenzál, másrészt igazi gyógyír mindenkinek, aki sokat ül, akár széken, akár nyeregben.
Helyezkedjünk el négykézláb. A térdek kényelme érdekében tegyünk valamit azok alá – akár egy összehajtotgatott polifoam vagy törölköző formájában. Majd a jobb lábunkkal lépjünk a jobb kezünk mellé. Ha tudjuk, akkor nyújtsuk ki teljesen a lábat térdben, hogy a lábak ideális pozíciójához jussanak. Majd a súlypontunkat vigyük előre lefele, miközben a jobb lábunkat térdben hajlítjuk. A kezek lehetnek a talajon vagy akár a térd felett is megtámaszkodhatnak. A csípő lazán enged egyre mélyebbre. Végezzük oldalanként egy-egy percig vagy ameddig kényelmes és jól esik. Ellenérzést pedig semmiképp ne okozzunk magunknak.

Ha pedig még van kedved és időd, végezd el a kifejezetten irodai dolgozóknak készített 14 perces tornaprogramomat.

• Több szmogot nyelsz. A nagyvárosi forgalomban kerekezők tüdőkárosodása jelentősebb lehet, mint gyalogos társaiké a szennyezett levegő fokozottabb munkavégzés általi belélegzése miatt. Főleg munkaidő elején és végén lehet megtapasztalni a jóléti társadalom guruló rémképét, amikor már mindenki segge alatt kocsi van és mégis vesztegelve halad.
• A próbára tett férfiakról. Az urbánus költészetben is megjelent a bringa férfi intim egészségére gyakorolt negatív hatása, ami inkább a sportoló férfiak sajátja, de a hatása nem becsülhető alá a lakossági mértékű kerekezők között sem. Itt is fontos a dörzsölődés és a keletkező extra hő miatt a megfelelő szélességű és párnázottságú nyereg megválasztása.
• A csukló és a kézujjak fájdalma. A kormány szöge, a markolat anyaga, a párnázott kesztyű, a ránehezedés foka, a szögek és a távolságok, a beállítás kiemelten fontos. A „majd hozzászokik” nem jó hozzáállás, főleg, hogy a túlerőltetés megjelenhet a térd, a derék, a nyak és az ágyéki problémák mellett vagy még inkább által.

A testen túl

• Időbeli tévedés. A bicikli mellett és a gyaloglás ellenében azt szokták felhozni, hogy időhatékonyabb. Hát igen, ha nincs a közlekedés célvonalán ötven lámpa. Hetek rutinjából mondom, hogy egy 3 km-s táv dinamikusabb gyaloglással kb. ugyanannyi idő, mint két keréken. A biciklist ugyanúgy megfogja egy lámpa akár 90 mp-re és a közlekedés többi résztvevője sem segíti a két világ közé ékelődött közlekedőt. Persze a kockahátúakhoz hasonlóan kicsit liberálisabban kezelve a KRESZ szabályait azonnal rövidül az idő.
  Egy örök ellentmondás. Miért van ott kikapcsolva a közlekedési lámpa, ahol 4 irányból megy a forgalom sok sávon át mindig intenzíven és miért kerül egy 20 centis csíkra lámpa, ami mindig üzemel? Talán a magyarázat a dézsás fák talaj szakított magasságában lehet.
• Az együttműködés képtelensége a közlekedésben (is). Vannak üdítő kivételek, de az önzés az alapmotívum az utakon (is). Főleg, amikor a kötelező előzési oldaltávolság betartásáról van szó. De a fokozott balesetveszélyt a szabályok rugalmas kezelése vagy magának az ismeretnek a hiánya is magában hordozza.  
• Láttatni magunkat. Az előző gondolat velejárója. Bár kötelező tartozék Magyarországon a Fényvisszaverő ruházat lakott területen kívül az úttesten éjszaka vagy rossz látási viszonyok között, mégsem használják és aztán megvan a baj. De persze a lámpák és prizmák, csengő sem dísznek van.
• Az utak minősége. Sajnos 10 egybefüggő méter nem igen akad a közutakon így könnyen szétrázza a drót szamáron ülve az embert a burkolat. Bár az is lehet, hogy ez is közegészségügyi célzatú, hisz a rázkódás jót tesz a vesehomoknak és így csökkenthető az urológiai beavatkozások száma. Ki tudja?!?
  Viccet félretéve, a kezeimben létrejött probléma gyökérokának ezt tekintem határozottan.
• Kikapcsolt testtudat. A haladás mellett nincs idő arra fókuszálni, hogy mit is művel a testével a cangán kuporgó. Bár a pufi mellényes önfejlesztők önfeledt mobilizása közben pont az ellenkezőjét látjuk.
• A kínai medicina az utakon. A királydinnye termése sok kerekezőnek okoz kellemetlenséget, mivel a defektek javát Ő okozza. Mint gyógynövényt a kínai gyógyászat széles körben alkalmazza, de a bicikliszervízesek számára is a megélhetés egyik lábát adja nyár végétől a belső csere. A várakozás pillanataiban pedig marad a biciklis testvérekkel az empatikus összenézés és egymásra licitálás, hogy a héten ki hányadik belsőt is veszi.

Hogyan tovább?

Még marad a bicó leálló sávban a részemről. Egyrészt kíváncsi vagyok milyen érzeteket hoz még a távolmaradás. Másrészt újra csak felfedeztem, hogy a gyaloglás mennyivel többet ad, még ha időben kevésbé hatékony is. Szempont persze még a pauza mellett az, hogy a túlterhelt ízületeimnek már most igazi áldás a távol maradás a fémváztól.
Hiszem, hogy gyalogolva jobban lehet jelen lenni, a légzésre, a környezetre figyelni, mint (feltételezetten) dupla sebességgel mozogva.

A következő bejegyzésig is maradjunk kapcsolatban, kérlek csatlakozz zárt Facebook közösségünkhöz.

Ha pedig személyesen szeretnéd megtapasztalni azt a fajta szabadságot, amit ad(hat) a tornám, nincs más dolgod, mint regisztrálni a Teszthétre.

Innen folytatjuk.