Biciklis kamikázék

Csókolom, Sziasztok és az Uraknak egy pacsi.

Előre bocsátom, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. De immár jó pár hónapja nem keveset bicajozok Debrecen területén a THM-s kiszállásaim apropóján. Újfent látok tendenciákat ott is. A jelenség létezik, ellene tenni ezen a szinten nem lehet, de lehet, a jelenség nevén nevezése által, vagy akár egy görbébb tükör által talán mégis lehet gyengíti a tendenciát.

Semmiképp nem azt állítom, hogy minden biciklis ezekbe a karakterekbe sorolható, csak azt, hogy minden biciklis utamon legalább 3 típussal találkozom az alábbiak közül.

A divatbiciklis.

A leggyakoribb. Indokolatlanul széles kormányú biciklin halad, igen lassan. Ami által akár gyalogolhatna is, de ő ezt a formulát választja, hogy megmutassa aktuális outfit-jét a biciklissávot kifutóként használva. Veszélye abban áll, hogy a térnyerő létezése által nehéz megelőzni, nehéz kitalálni merre tart, hisz a közlekedés többi résztvevőjét sem karjelzéssel, sem pedig empátiával nem vonja be a haladásába.

További veszélyt tartogat, ha lassú flangálása közben még zenét is hallgat. Hiszem, hogy annyi változóra kell figyelni a közlekedés közben, hogy a melódiák inkább elvonják a figyelmet. A nótázás miatt nem hallja, ha rácsönget az ember, hogy így kiderítse, mit is akar az úton.

Nem sokszor, de láttam már ezt a típust üzenetet írni fél kézzel, miközben haladt!!!

Számuk tendenciózusan nő.

A reggeli sietős.

Kora reggel egy 5-10 perces eltérés az indulásban, és meg van a baj, és tömegével találkozol ezzel a típussal. Az elhívódott csak a célt látja, haladnia kell, hisz a munkahely nem játék. Bármi áron oda kell jutni. Nem számít, hogy egy önfeledt tacskó megindul, vagy egy kisgyerek elé lép. Ha ez a típus ilyen alkalmazottként, akkor tényleg megállíthatatlan a magyar gazdaság. Úttartását az önzőség és a térnyerés szintén jellemzi.

Feljárón felfele nehezebb, mint lefele. Ahogy láttam a helyi szokásokat a lefele tartó megáll oldalra húzódva és előzékenyen átadja az utat a felfele tekerő fújtatónak. Ritka, de emberi gesztus. (Érdekes, hogy mostanában ez a legtöbbet alkalmazott kifejezésem). A reggeli sietős itt sem tud gesztusokban kifejeződni, neki menni kell.

Akinek nem lenne szabad biciklire ülni, a félős.

Onnan ismered fel őt, hogy úttartása bizonytalan. A divatbiciklishez hasonlóan lassan halad, és általában szlalomozva. Ha rácsöngetsz, akkor megijed és leugrik a bicikliről. Majd datálja, hogy minden rendben, de látszik, nagyon komoly izgalomba jött. Neki talán sétálni kellene, vagy még inkább tömegközlekedni.

A dühös gyalogos.

Nem biciklis típus, de ráépülő típus mégis.

Érdekes jelenség. A gyalogos abból a hipotézisből indul ki, hogy az út az övé. A biciklis inkább kockáztasson a kocsik között. Nem olyan régi gyűjtésem, ahogy egy középkorú nő gyalogosként eljárva felszorított a járdaszéli falra, csak hogy emlékeztessen, hogy hol a helyem, miközben dünnyögve érvelt.

Másik ellenpontja a típusnak, aki a gyalogos és a biciklis utat egyszerre használja bizonytalan úticélja fele.

A türelmetlen, idegileg túlfeszített autós.

Ez a típus a közlekedés minden résztvevőjével szemben részvéttelen. Kezei fájdalmasan fonódnak a kormányra és a piros lámpa visszaszámlálója alatt idegesen dagasztja azt. Csak a haladási irányra koncentrál és a mindent feloldó narancs jelzésre. Az, hogy esetleg az útja pont átmegy azon a zebrán és vagy biciklis úton, amin szintén szabadjelzés van – nincs ideje moralizálni. Ha szelíden jelzi az ember neki a kezével, hogy „nekem is zöld van jóbarát”, akkor pedig cifra szavak vad kalárisa hagyja el a száját.

Sajnálom, hogy nem írtam fel akkor azonnal, hogy pontosan mit mondott egy nyugdíjas autósnak egy középkorú kollega, de tömör és nyers közlést adott álláspontjáról napszaknak megfelelő köszönést és tiszteletet adva.

Ez a típus az, aki, ha a biciklis mellett halad el folyamatában azon törekszik, hogy tudja úgy megközelíteni, hogy a karosszéria és a bicikli kormánya közötti távot a minimálisra csökkentse.

 Persze ezek kiragadott példák, de sajnos vannak. Ellenben van az ellenpont.

Megnyugtatok mindenkit. Több a normális, aki tesz gesztusokat.

Bicajózni pedig igen is jó, főleg a térdízület érdekében. Csak hogy valami szakmába vágó is legyen itt.  

Innen folytatjuk.