Zavaros vízben született gyermekem féléves

2020. 03. 19-én jelentettem be, hogy magam is beállok – az akkor még átmenetinek tűnő – digitalizálódó fitnesz oktatók, stúdiók közé. Eltelt fél év. Vonjunk közösen egyenleget!

Fél éve kétféle terem- és stúdiótulajdonos típus volt:

1/. Az, aki „átmenetileg csináljunk valamit” jelleggel elkezdte a digitális jelenlétet abban a hitben, hogy majd minden visszaáll a „normálisnak hitt mederbe”. Ők nyitottak újra májusban.

2/. És az, aki azt mondta: „álljunk le, és nézzük meg, hogy megy ez másként”. Aztán, ha megnyugodott a zavaros víz, leült a kosz az aljára, meglátjuk. Utóbbi vagyok én is, ill. néhány ismerős oktatóról tudom, hogy hasonlóan döntött. Látva a víz még most is fennálló zavarosságát, jobban van ez így még mindig. Bár egyre több posztomban éneklem meg, hogy hiányzik nekem is a stúdiósdi… (lásd itt és itt)

Hogy néznek ki napjaim most?

Aránylag van egy ritmus. 5.00 és 5.30 közötti a felkelés. Dupla kávé mellett éhgyomorra megkukkantom honatyáink és honanyáink kérésének megfelelően a felületük „korlátozások” menüpontját, és ezzel meg is kapom, hogy az adott naphoz milyen módon viszonyuljak. Igen, az adott naphoz. Nem egy vállalkozó szájából hallottam, más-más megfogalmazásban, hogy „csak a mai napot látom”. Az elmúlt évtizedekben ezoterikus könyvek tömegei lettek megtöltve súlytalanul a pillanat fontosságával. Most megkaptuk valójában, a gyakorlatban ennek megtapasztalását. A „holnap” persze köszöni szépen, jól van…

A „nagy baj” óta változó volt a hírekhez való viszonyom, de kb. 3 hete „tiszta vagyok”. Az említett orgánumot megnézem, hogy képben legyek. De a mentális egészségem érdekében le kellett tenni a híroldalak nézegetését. Sajnos a modernkori újságírás javarészt leredukálódott a cím velőt rázó megfogalmazásában, amit további néhány mondat kiegészít, és a befejezés vagy tetőzteti, vagy éppen megcáfolja azt.

7 óra körül a biciklit a lábaim közé kapom, mert délelőtt 2-3 kiszállásom van. Így azért heti szinten 5-6 óránál egy perccel nem töltök kevesebb időt két keréken. De nagyon jó is ez, amikor nem feszített módon kell figyelnem a közlekedés többi, „inaktív” tagjára. (Ha még nem olvastad a Biciklis kamikázék című írásom, ajánlom figyelmedbe). Van ebben valami hippi lazaság. Vállalkozó lettem, mert szerettem volna a magam ura lenni, valami értéket teremteni, és ehhez most még ráadásul megkaptam ezt a fajta szabadságérzetet is. Jut is, marad is…

A gyors ebédet néhány óra digitálisbirodalom-építés követ: óravázlat készítés és immár a blogírás.

Majd kora délután reformkonyha-vezetői munkaköröm látom el, majd késő délután Live órát tartok, vagy videót készítek, esetleg a saját gyakorlásommal törődöm.  

Alvás és regeneráció tekintetében pedig egyre jobb vagyok. Hétvégén szigorúan próbálok egy fél vagy egész napot pihenni. De a legfontosabb pár hete, hogy e 2 nap totális digitális tagadásban telik! Fantasztikus élmény, csak ajánlani tudom.

Mennyire volt nehéz az online világba alámerítkezni?

Nehéz volt.

Digitális busman állapotomból azonban szerencsére ki lettem mozgatva. Volt mit behozni…

A live könnyű műfajt ígérő. De rá kellett jöjjek, nem csak annyi, hogy új bejegyzés, live gombra kattint, és már megy is. A kollegák e téren történő próbálkozásai között a vérprofi (fény- és hangtechnikával, dj-vel), és ennek ellenpontjaként a fregolin száradó ruhák előtt, félhomályban, a lomos lakásban, gyalázatos hangtechnika mellett vagy inkább anélkül leadott órák végtelen permutációja jelent meg. A Z-Live sokáig váratott magára, mert kellett idő mire azt éreztük, hogy a videókészítés által van annyi rutinunk, hogy ebben is elinduljunk.

Fapadosan indult persze nálunk is minden, a fény és a hang is. Utóbbi kapcsán elég sok mikrofont, programot, stb. kellett tesztelni. De most már határozottan állítom, hogy helyén van a dolog. Az „alámerítkezni” kifejezést nem véletlenül használtam az alcímben, hanem joggal és okkal… de erről már a „Modernkori bújócska” című írásomban meséltem, hogy milyen az ember, ha digitális nagyátlag.

A számok szintjén

Az elmúlt 6 hónapban 62 órányi anyag által 54 videó készült a videótáramba , és leadtunk 44 élő műsort.

Egyre jobbak az eredményeink, és ami a legfontosabb, igen rövid idő alatt a Google a kegyeibe fogadott és az „online pilates” szóra keresve már az első oldal közepén van a ZÁKÁNY FITNESS!!! (Akinek ez nem informatív, halkan mondom: ez hatalmas eredmény).

„Csak ne fájjon”

Nem volt könnyű olyan világlátással, korral, lendülettel belecsöppenni ebbe az online torna világba. Huszonévesen elég a feszes bőr, egy várakozáson felül kicsi tornaruha, és az emberi húspép dicsőségébe vetett hit. 40 felé már máshogy viszonyul az ember sok mindenhez, és mást is akar kifelé kommunikálni. Ahogy én, úgy az eddig megismert klienseim sem kifutóbiztos zerge alkatot vagy olajos lángostól eltántorító strandalakot akarnak, hanem egyszerűen jól érezni magukat a bőrükben. Triviális az, hogy mennyire egyszerűen működik az ember egy koron túl. Fontosabb, hogy ne fájjon. Amikor a napi rutint akadályozza a derékfájás, a nyakfájás már nem az alakformáló torna lesz a fontos, hanem hogy elkerülje, megelőzze a derékbecsípődést. Hinni akar abban, hogy állandósultnak hitt fejfájásától megszabadulhat. Ekkor már nem a túlvizionált hasizom a cél, csak hogy ízületi fájdalmaitól rövidebb vagy hosszabb időre megszabaduljon.

Emberien eredeti

Többen nekem szegezték a kérdést, hogy miért vagyok ennyire nyers, és a képi világában ennyire plasztikus. Mert nincs kedvem és energiám becsomagolni, amit gondolok. Szerintem fontos, hogy EMBERI legyen minden. Vagyis EREDETI. Akár büdös, izzadt, … Annyira elszoktunk attól, hogy annak lássunk dolgokat, amik, hogy már nem is akarjuk ezt a tendenciát megszakítani. A világban minden emellé érzékenyedett. Normálissá vált a sértődés, a körülményeskedő kényeskedés. Emiatt persze hogy szokatlan valami, ami eredeti, de talán pont ezért igaz.

Innen folytatjuk.