„Az a kövér kurva a negyedikről?!?”

Olvasási idő: kb.: 20 perc

Aki emberekkel dolgozik, annak egy idő után sok-sok története és ezáltal talán bónuszként még egy másabb rálátása is lesz a világra. Ezek a történetek más-más apropóból aztán előkerülnek. Hol azért, hogy biztatást, hol pedig azért, hogy egy mosolyt adjanak másoknak. Talán ilyen egy jó segítő munka.
Egy nem is olyan régi gyűjtésem a címadó történet. Bájos, akár még szerethető is, még ha az idézett rész nem is ezt mutatja. Ha pedig hangulatában kellene skálázni az eddigi írásimhoz képest, akkor a ’Megerősítem: mosógép influenszer lettem’ című anyagomat idézi.  

Üdvözöllek.
Zákány Norbert vagyok
a Z-módszer oktatója.

A debreceni tornastúdióm bezárása, 2020.03.17-e után a vállalkozási tevékenység pusztán online jelleget kapott, amiről az újra(NEM)nyitás blogkategóriában épp eleget írtam.

Ha szeretnéd személyesen is megtapasztalni azt a fajta szabadságot, amit ad(hat) a tornám, nincs más dolgod, mint regisztrálni a Teszthétre.
Ez alatt az egy hét alatt kipróbálhatod a Z-módszer mind az 5 csomagajánlatát kockázat- és minden további kötelezettség nélkül 3.000 Ft-ért!
Ha tetszik, beszámítom az összeget a választott csomagod árába. Ha pedig mégsem, visszautalom azt.

Debrecen vigyázz, jön a THM

A vállalkozás ebben a formájában 2020.06.03-án kapott újabb lendületet, amikor meghirdettem a THM néven futó szolgáltatást. A THM egy mozaikszó: Tréner Úr Házhoz Megy. Az online videótárak, élő és magánórák így új árnyalatot kaptak a Debrecen környéki vendégeim számára, amikor újra csak elérhetővé vált számukra a valós jelenlétű pilates és jóga alapú hibrid óráim.

A személyes, szakmai találkozások során ekkor a vendég kérheti, hogy házhoz menjek órát tartani. Ez lehet egy fős magánóra, akár otthonában, akár munkahelyén. De természetesen egykori összeszokott csoportok, munkahelyi kollektívák is kérhetik, hogy órát tartsak nekik.

Kissé elvadulva, elszokva az emberektől vágtam ebbe a projektbe, hisz ekkor már majd 4 hónapja csak online tartalom gyártó voltam. Őszintén mondom, hogy meglepett a keresettsége és valahol jó is volt, hogy nem csak a pixeleket vadászom folyamatában és próbálom kiismerni ezt az igen zabolázatlan piacot. Utóbbi kapcsán született a ’Modernkori bújócska – avagy az E-kereskedelem sötét oldala’ című hézagpótló írásom.

A következő blokkokban az elmúlt, lassan 2 évnek akarom a metszetét adni. Hogy milyen tapasztalataim vannak és természetesen rövidesen felsejlik a címadó történet is.  

A visszavonhatatlan

Egy sokat nem ígérő napon mentem egy új helyszínre. Érdekes mellékszál, hogy minden egyes projekt más és más közeget szólít meg. Ez persze izgalmas is egyben.

Mindez egyértelműen visszatükrözi, hogy merre is haladok.

Ismerve magam hamarabb érkeztem a kérdéses helyre, hogy bizonyosan időben ott legyek. A ’kádári beton-álom’ középén kerestem a házszámokat. Az egyértelműség persze olyan luxus, amit az ember talán sosem birtokolt. A házszámok sem kivételek ez alól.

Klasszikus lakótelep. Beton beton hátán egy centrális játszótérrel, lefojtva a gyakorló alkoholistákra szakosodott kis bolttal. A takarásban a hajléktalanok által frissen újra vizelt lábazat. Foltokban szemét, javarészt csikkek a földbe taposva. Öreg vasajtós bejárat feketére festve, úgy, hogy még a katedrál üveg és a szigetelés is a hanyag, de túlszámlázni képes festőt dicséri. A látkép elmaradhatatlan része a kisnyugdíjas kiegészítő, aki kikímélt melegítőben légző tornázik a bejárat előtt és folyamatában ismerős arcokat keres egy pár soros ’small talk’ erejéig. Az én hősnőmet, csak a történeti egyszerűség kedvéért nevezzük Marikának.

Marika tévedhetetlen pontossággal kereste a tekintetem. Perifériás takarásból már láttam, hogy veszélyben vagyok és ebből egy kéretlen beszélgetés sül ki. A sorsom nem kerülhettem el. Marika a ‘kit keres’ kérdéssel azonnal erősen nyitott felém, majd korához képest gyorsan közeledni is kezdett – nyomatékosítva, hogy ez az ő területe. Nem akar ő mindenről tudni, de az a biztos.

– Kit keres? –  kérdezte újra Marika és máris a rendszerem leggyengébb pontját megtalálta.
– Boldogulok. Köszönöm. – válaszoltam. Azt hittem vége. De nem.
– Nem olyan egyértelmű a házak számozása – építette ki Marika a bizalmi gátat kettőnk között és erősítette, hogy nem enged. Közben a csengőkön lévő neveket gyors olvastam, hogy a megfelelő hangalakot mikor is találom meg. 
– Kit keres? – de a nyughatatlan matador újra kérdezett.

Láttam, hogy innen nem szabadulok. Felfedtem az új vendég nevét. Előre bocsátom eddig ez a ’kis nő’ egy bájos, csepp öregasszony képét festette. Semmi nem utalt arra, ami ezután kicsúszott a száján. Semmi.

Marika kis papucsa gyári tisztaságú volt. Fehér zoknival kombinálta évszakfüggetlen megjelenését, aminek elválaszthatatlan része volt a 30 éve megbecsült mackó. Feltehetően ezt anno a nyugatra szakadt rokonok hozták a szegény, itt maradt rokonnak a magyarban nem kapható ’Impulse’ sprayk, szappanok és ’Quelle’ katalógus négyes kiszögelésében. Tagadhatatlan, hogy a mindig mélyről ugró puli, a magyar gazdaság pergett akkor is (de mikor nem?!?), de mégsem adta azt a lehetőséget, mint amit a németek után vágyakozva évtizedes viszonylatban érzett Marika.

Haja is patent volt a bemosó adta könnyed árnyalat által. Utóbbi talán az árérzékeny nyugdíjas utolsó önjutalmazása. A göndör fürtöket a telepi zavarosban a nyugalmazott fodrász barátnője, Irénke zabolázza meg 3 hetente. Kölcsönös ekkor az öröm, mert Irénke a barátnője kedvéért a körkefét újra kézbe kapva elfelejti a fájós ízületeit, ahogy a hajfestékek és kemikáliák adta száraz ekcémáját is egy beszárítás erejéig.

– Kit keres? – jött a kérdés újra, majd a név hallattán feltette a velőt rázó kérdést.
– Az a kövér kurva a negyedikről?!?

Mindenre van egy frappáns válaszom, de lefagytam a stílustól. Elnevettem magam. Annyit mondtam, hogy nem hinném, hogy ebből él meg a ’kis nő’.  Sosem firtattam, hogy ki miből keresi a kenyerét. A klientúrám pedig mindig széles szortimentből épült fel. Talán emiatt is szeretem ezt a szakmát ennyire.

Kiderült végül, hogy rossz tömb előtt vagyunk. Marikában a megszelídített róka motívuma munkált velem szemben, így nem hagyott magamra. Kéretlenül mondta, hogy jön velem és együtt megkeressük a kérdéses tömböt. Ellentmondást nem tűrve megindult a ’civis serpa’.
Vidéki gyerekként számomra már csak az tette volna igazabbá ezt a képet, ha még belém karolva vonul mellettem. De ez szerencsére elmaradt. Megtaláltuk végül a tömböt, majd megköszöntem és mondtam, hogy ‘innen már átveszem’.

Utána már tudatosult bennem, hogy ő az a csepp asszony, aki a lakógyűléseken az utolsó lélegzetéig védi az egy négyzetméterre eső közös költséget a díjemeléstől. Aki mindent is tud mindenkiről, de persze nem hallgatózik és nem pletykál. Ellenben megélt tapasztalatai által mégis roppant értékes a világlátása, főleg, hogy ő már egy másabb origóból tudja látni, hogy mint aránylik a 12 a 33-hoz.

A szívbemarkoló történet után vizsgáljuk még meg néhány további szempontból a THM-t.

Miért választják a THM-et az ügyfelek?

Alapvetően azért, mert kényelmes. Mert otthonuk, irodájuk kényelmében másokhoz nem igazodva tudnak mozogni.

Kezdetekben csak egy fős magánórák voltak, majd pároknak, baráti duóknak, trióknak tartott foglalkozások színesítették a mintát. Meg is fogalmazódott bennem, hogy szakmailag egykor a 4 fős órák ellenében a 2 fős foglalkozások járulékosan jobbak. Mert így egymást tudják motiválni a résztvevők, ahogy kellemesebb is az órai légkör, mivel nincs annyi zavar benne.

Ha kérdésed lenne, vagy esetleg szeretnél időpontot egyeztetni keress bizalommal.

Se veled, se nélküled – a csoportok lélektana

Aztán lassan néhány csoportom is lett. Ami ellen küzdöttem is kicsit, mivel aktívan élt bennem, hogy mennyi gond tud lenni egy-egy minden irányból heterogén csoporttal – tisztelet a kivételeknek. Hogy ne fussak ez alá, egy igen egyszerű struktúrát találtam ki. Tréner Úrnak óradíja van, így nem zavar, hogy az órán egy fő vagy fészekalja bedolgozó brigád mozog. Így a felelősség, a kockázat mesterségesen átkerült a helyére, a vendégekre.

A csoportok dinamikája eleinte kiegyensúlyozatlan volt. Sok volt köztük a feszültség a ’ha én nem jövök, akkor a részemmel mi lesz’, ’én nem mindig leszek itt’ mondatok által (is). Szerencsére a ’ha te tudnád’ kezdetű mondatoktól megkímélt az élet. Amint egy csoport kapcsán feszültségeket tapasztaltam emlékeztettem őket, hogy csoportként kommunikáljanak és ne egyénenként. Ha ez nem ment így ekkor elköszöntem a csoporttól, megvárva, hogy önszerveződve visszatérjenek.

Javaslatomat megfogadták és mindegyik esetén kinevezésre került egy szószóló, ahogy én hívom őket a ’csoport érzelmi gerince’, aki összegyűjti az igényeket és egyben kommunikálja. Így könnyeden egységbe kovácsolódtak az érdekek és sokkal könnyebben találtuk meg a közös hangot. De ez egy folyamat volt. Immár mindegyik csoportom üzembiztosan működik.

Mikor nem működik a THM?

Van, akinek nem okoz gondot otthonában, irodájában, munkakörnyezetében fogadni. De van, akinek a saját szférája szent, ezt tiszteletbe kell tartani. Hisz legyünk őszinték a lakásunk, az irodánk már egy kivonat rólunk, a viszonyulásainkról. Akaratlanul informatív minden:

• A rendhez, a tisztasághoz való viszony.
• Egy órán egy házaspár tagjai közötti reláció sem jön ki úgy, mint otthonuk biztonságos közegében. Mintha többet engednének mutatni és talán megélni, mint egy kiragadott közegben. Így lehetett, hogy igaznak hitt viszonyok mutatták meg kihűlésre ítélve magukat.
• Persze pont ezáltal láttam meg abban a vendégemben az emberit, akit eddig legkevésbé sem hittem gesztusokban kifejeződőnek. Azt hittem, hogy az elmúlt 11 év kellő ismeretet és rálátást adott. Tévedtem.
• Természetesen az is beszédes, hogy a könyvespolcon milyen könyvek vannak: egy súlytalan, kortárs ezoterikus maszlag vagy éppen a dédi szakadt bibliája, amiből még kicsit kilóg a mama utolsó hatos lottó szelvénye, amit még feltett, hogy megváltsa a pereputtyát.

A zavar kapcsán

Még az elején, az első néhány órán bennem is van valami vegyes érzés, mert sok esetben ismerem is az illetőt, csak eddig fordított volt a megkeresés, hisz ő jött az én territóriumomba. Egy-két óra után persze ez a minimális, de kölcsönös feszengés maradéktalanul feloldódik és megy a lábán a mocorgás.

Újra mikor nyitsz már?

Nem tudom. Amint a józan ész lesz az úr – ahogy egykor egy korai zsenge bejegyzésben fogalmaztam – akkor lehet ez beszélgetési alap. Másrészt jó lenne egy saját terület, amit belakhatok. De közben pontosan tudom, hogy mivel is járt egy stúdió egyszemélyes üzemelése: reggeltől késő estig bent voltam. Illetve a bekezdés elejére ráhivatkozva, jelenleg különösen sok még a változó és bár a vállalkozó egy remek szóalak, ami szabadosan fordítva ‘kockázatot vállalóként’ is lehet értelmezni, de ennek a “gyári” léptékét a mostani érték sokszorosan meghaladja.

Ellenben most megyek megtartok pár órát. Már-már a faliterítők idealizált világát élem: jó levegő, szabad élet. Aztán órák után vagy közben otthon pár órát dolgozom az online felületen vagy inkább érdekében.

Sokkal függetlenebb és szabadabb vagyok most, mint bármikor eddig.

Féregteleníts – avagy kezeld ezt az írást (is) a helyén

Ki adott már be macskának féregtelenítő tablettát? Ugye egy bevált technika, ha enyhén rázza az ember a macska fejét, akkor a tabletta könnyeden (?!?) irányba vihető, mint anélkül. Persze így is lehet egy két emberes, jó fél órás program, ahogy a folyamatában kiköpött, nyálas tablettát próbálja az ember a nyelvgyök mögé bejuttatni.

De legyünk őszinték. Ezt egyszer megcsinálod, aztán vagy az orvosra bízod, akinek ez egy kb 4 mp-es produkció. Vagy a nyakra cseppenthető féregtelenítőt választod tízszeres áron, mert a kezeden lévő karmolások teljes gyógyulásáig a folyamatos magyarázkodástól még mindig a jobb választásnak ez tűnik.

Az olvadó hópihékről

Ahogy én látom jelenleg a féregtelenítő tabletta már nem számít, mindenki arról beszél, hogy valaki „mocskosul” rázza a macska fejét. A ’miért’, vagy a ’cél’ vagy a körülmények, vagy a teljes szövegkörnyezet, a kohézió már nem számít.
Sajnos immár olyan korban élünk, amikor az ’ésszerű és szükséges’ gondolkodás hiányában átadta a helyét a traplizós, hiszékeny, diafilmszerű zavartságnak – a részek egészként, és még inkább megkérdőjelezetlen igazságként való értelmezése által. Az átlényegült, következetesen torzult, vagy torzított kép fontosabbá vált, mint egy metafora, avagy analógia helyén kezelése a közlés módját folyamatában boncolók közbenjárásával. 

Csak a biztonság kedvéért…

Nem az van a történet középpontjában, hogy valaki kövér és ezen még élcelődünk is. Nem is a nemre van kihegyezve. Hanem arra, hogy egy cukorborsó kis öregasszony milyen rossz véleménnyel van lakóközössége egyik tagjáról. Egy olyan néni, akiből semmi ilyet nem gondolnál.

Akkor is ennyire lenne ütős a történet, ha egy másik szélső értéket mondott volna Marika. Vagy még inkább, egy nőkre sosem jellemző, rutinos, verbális helyreigazítást tett volna a férfiak kapcsán. Főleg, hogy Marika keze munkáját dicséri, mindkét férje kertkatalógusokat idéző, rendezett sírja is. Saját bevallása szerint egy harmadik gondozására már időben nem vállalkozik. Így nem enged a nyugdíjasklubban a közeledőknek.  

Ez nem az

A ’Gátlástalan angyalarcúak a digitális piactéren’ című anyagban is írok a trash élményt tudatosan és folyamatosan biztosítókról. Ez a bejegyzés nem az. Ez egy kedves, az átélhetőség kedvéért minimálisan “felöntött” történet. De ami furcsa lesz – belátom – önazonosan igaz. Inkább idézem az idevágó részt:

Legyél tudatosan felépített hülye
A közéletben is látunk szereplőket, akik amint fogy az érdeklődés irántuk vagy az általuk jelelt brand irányába, akkor mondanak egy velőt rázót, amire lehet ugrani, amire lehet mémeket készíteni, ami miatt lehet megsértődni, amire lehet elnézést kérni. Kicsit hülyébbnek kell látszódni, de így meg lehet spórolni több millió forintnyi reklámköltséget. Ügyes és még mindig működik – sokadjára is. Mi kell ehhez vagy épp mi nem? Költői a kérdés, ne válaszolj.

Na de a lényeg. Ez a történet mindig mosolyt csalt eddig az arcokra amikor elmeséltem, vagy elmeséltették, mivel vannak, akik sportot űznek abból, hogy ’na még egyszer mond már el a kurvás sztorit’. Így a történelmi hűség miatt is rögzítem, mert különben folyamtában, akaratlanul is színeződik.

Ami még benne van

Egy igen összetett anyag lett most is. Tartalmilag és érzelmileg is újra csak hagymaszerűen rétegzett és nagy ívet fut be. Most, hogy kész van különösen büszke vagyok rá. Olyan sok ponton van benne a gyerekkorom, a stúdiós történetek, mások elbeszélései, ami által minden eddigitől személyesebb ez az anyag.
Remélem mindenki megtalálja a saját kapcsolódását és örömét ebben a bejegyzésben (is).

Köszönöm, hogy elolvastad és/vagy meghallgattad.
Innen folytatjuk.
De addig is maradjunk kapcsolatban, kérlek csatlakozz zárt Facebook közösségünkhöz.