Gyalogolj

Csókolom, sziasztok.

Aki már járt nálam betanítón, vagy valamilyen beszűkült mozgását korrigálandó, vagy úgy alapvetően a tematikus óráimon, biztos, hogy szembesült két mindenképp klasszikusnak számító kérdésemmel. Úgy, mint: „Mennyit iszol egy nap?” és „Mennyit sétálsz?” Utóbbi kérdést szeretném most körüljárni, magát a gyaloglást izgalmasabbá, emberközelibbé tenni, általa megoldásokat kínálni, és leginkább elérni azt, hogy sétálj minél többet.

Miért a gyaloglás?

• Mert az egyik legemberibb mozgás.
• Mert kettős (kontralaterális) csavarás által a test minden izmát munkára bírja.
• Mert semmibe nem kerül.
• Mert bárhol, bármikor elkezdhető, gyakorolható.
• Mert a túlsúly leadásának egyik legbiztonságosabb és talán legkönnyebben hozzáférhető lehetősége.
• …

Biciklis nemzet tagjaként

A THM előtt, ahova csak lehetett gyalog jártam. De a THM hagyatéka immár, hogy mindenhova biciklivel megyek. Gyors, praktikus. Bár, ahogy a már-már akadémiai székfoglalómban a Biciklis kamikázék című egyik társadalomkritikámban is megfogalmazom: a készség, hogy valaki képes egyensúlyozni ezen a szerkezeten és a vágy, hogy haladni akar, nem feltétlenül hozza azt a közösségi szinten elvárt eredményt, hogy a közlekedés többi résztvevőjét is partnerként kezelve a biciklis közösség szeretve tisztelt tagja legyen. Tehát visszatérve hozzám. Az elmúlt hónapokban sokat tanultam és tapasztaltam úttartás, előzékenység, haladási tempó, … kapcsán. Érdekes ismeretségek születtek a kockahátúakkal (ételfutárokkal) a piros lámpa alatt várakozva. Ki könnyíti, ki nehezíti a biciklit a tempó érdekében, vagy a biztonság oltárán. A lényeg, magam is túl sokat biciklizek. A gyaloglás – pont mai gyűjtésem – inkább kellemetlenné vált, már-már szokatlanná. A bicikli által a vitálkapacitásom félelmetesen javult. De a gyaloglás, mint készség romlott, „másabb” légzés, szokatlan érzet, mint mozgásminta. Megtörtént pár hete, hogy egymás után a város több pontján volt kiszállásom. Miután bő 3 órát ültem egy délután alatt a biciklin, leszállás után, még a járásmintámban is „beleragadt” a tekerő mintázat és inkább hasonlított a jelenség egy groteszk kakaspörformanszhoz. ????

Tehát magamnak is elrendeltem, hogy napi szinten egy jó órát sétálni fogok közvetlenül ebéd után. Ennyi előnye van a szabadúszó vállalkozásnak…  

A technika

Módszer és módszer más és más módon látja, láttatja a jó járás érdemi komponenseit. Több módszer elegye az, amit magam is képviselek és a tapasztalat – és az így nyert gyakorlat – jogán erősítek is a vendégeimben. Nézzük ezeket.

1. A hosszirányú gondolkodás. Mindig nyújtózz felfele, mintha egy marionett baba lennél, ami fejénél fogva folyamatában függeszkedik egy képzeletbeli pont felé, vagy egy másik analógia: Úgy közlekedj, mint a troli a pályáján, vagyis az áramszedő vezetéked (a fejed) mindig legyen magasan, hogy haladni tudj.
2. Érkezz sarokra és onnan gördülj könnyedén előre a lábujjak irányába. Ezen pontok között a súlyozódás tekintetében mutat különbséget módszer és módszer. Van, aki a sarokcsont és nagylábujj alatti alapízület érvényességét erősíti, van, aki a külsőtalpél fontosságát, van, aki karakteresebb átlók mentén határozza meg az ideálisnak vélt terhelési irányt… de talán nem is kell ennyire cifrázni ezt. A saját gyakorlásom által még inkább hiszem, hogy ha az 1. pont maradéktalanul megvalósul, minden további ez alá rendelődve automatikusan követi – és a test bölcsességénél nincs nagyobb tudás.
3. A lábujjak mielőtt még elhagyják a talajt, erőt adnak a mozdulathoz, és érzed, hogy szinte „ellöknek” a talajról.

A végeredmény

Mindennek eredményeként a minta könnyed lesz és légies. A jól végzett munkát igazolja a korábbihoz képest rövidebb lépéshossz.  

Természeten ez a három pont a legáltalánosabb kritériuma mindennek, de személyre szabva további fókuszpontok is a vizsgálat tárgyát képezik, mint a lábtengelyek-talaj síkja, a vállak síkja és lazasága, …

10.000 lépés

A 10.000 lépés, hogy pontosan mikor került a köztudatba, nehéz megmondani. Anno a lépésszámlálók aranykorában ez volt a grál, amihez igyekezett mindenki a tempót tartani. Aztán volt, amikor felfelé és lefelé is vitték a mértéket. Az okostelefonok világában megannyi applikáció informál, hogy aznap ki mennyit lépett. Motivátornak jónak ítélem egy ilyen telepítését és napi szintű kontrollját, hogy lássuk, mint haladunk az életmódváltó tervünkkel.

Mint lelki gyakorlat

Gyaloglás közben lehet nézelődni, vizsgálódni és minél több apró szépséget keresve és újra rácsodálkozva egyfajta lelki gyakorlattá tenni a sétát. Izgalmas gondolatkísérletté válik így a saját viszonyulásunk újraírása.

Most

Mikor kezdjük el? MOST! Természetesen következetesen, hisz az életmódváltás következetes lépések sorozata, egy folyamat és nem egy időszakos propaganda.

Innen folytatjuk.