1 módszer 7 képben

Olvasási idő: kb. 3 perc

Látszódni, láttatni vagy egyszerűen látni? Talán ebben fogható meg leginkább egy szolgáltató JELENléte. A korszellem egyre gyorsabban és „előre emésztve” követeli a „tartalmat”, de ezt „megénekeltem” a ’görbetükör’ blogkategóriában épp elégszer. Egy bizonyos, hogy alkatilag nem tudom és már nem is akarom a lealjasított közízlést kielégíteni. Ellenben amikor úgy érzem, hogy színhelyes egy megnyilvánulnom, akkor egy-egy izgalmas(abb) projekt által megmutatom, hogy mint látom a munkamódszert és akár magam.

Üdvözöllek.
Zákány Norbert vagyok,
a Z-módszer oktatója.

A fotó egy a legjobb módszer arra, hogy bemutasson valamit egy újabb fénytörésben. Immár harmadik alkalommal dolgoztam Boros-Szima Bettivel, akit csak ajánlani tudok. Kivételes esetben használom a tehetséges kifejezést, de vele kapcsolatban elfogulatlanul teszem.

Célzottan. A sorozat célja az volt, hogy 7 képbe sűrítve mutassa be a tornám eszenciáját, az eszközök és a kapcsolódó térelemek sokszínűségét. Mindazt, ami a napi rutin által részei az óráimnak és a saját gyakorlásaimnak. Szempont volt, hogy látszódjon mennyi célja lehet a mozgásnak, legyen az az erőfejlesztés és/vagy hajlékonyság fokozás vagy „csak” passzív regenerálás. Cél volt, hogy a sokhasznúság megjelenjen akár egy összetettebb kiindulóhelyzet és egy összetett mozdulat játékos összekapcsolása által, ami eredendően minden feladatomat jellemez – beszéljünk online magánóráról vagy személyes jelenlétű óráról otthonod, munkahelyed kényelmében, akár stúdiós körülmények között.

Két iskola van alapvetően. Az egyik biztonsági játékot játszik és egyszerű, bárki számára hozzáférhető gyakorlatokkal kívánja közelebb hozni önmagához és módszeréhez a nézőt. Emellett ott a másik éra, ahol az oktató önmagán és a kollegákon is túl akar szárnyalni kivételes hajlékonysága, és ereje által. Szakmailag érétkelendő a teljesítmény, az önmeghaladás, de több mint 10.000 óra rutinja által ismerem a fogyasztói szokásokat és tudom, hogy minek van megtartóereje. Ekképpen az emberek tekintetét jobban megfogja, ami elérhetőnek látszik számukra is és az egyszerűsége okán motivál.

A fényképen mindig két ember van.
A fényképész és a néző.

Ansel Adams