Nem fáj neki eléggé, avagy a derékfájástól a belátásig

Csókolom, sziasztok.

Nem tudom, hogy vagytok a gyerekkori filmes élményeitekkel, de nálam nem egy igencsak beégett. A Süsü a sárkány a kedvencem volt. A Sárkányellátó Vállalat pedig különösen megmaradt bennem. Később értettem meg huzatos történelmünknek ezt az időszakát. Hisz ez a rész a módszerváltás előtti idők teljes foglalkoztatásának volt egy árnyalt, vállalható kritikája és megoldási javaslata. Gyerekműsorokba rejtettek üzeneteket, amik a kollektív megértő belátás irányába vittek és kortalanul visznek minket most is.

Dr. Bubó aforizmái

A másik nagy szerelem ezen a vonalon a Dr. Bubó történetek. Zseniális az egészségügy és a betegségügy között meghúzódó feszültség ábrázolása. Nem egy mondata a rajzfilmsorozatnak időtlenül érvényes tud lenni.

A kedvenc, amit a blog címéül is választottam, ill. alkalmaztam az elmúlt években: „aki csak nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé”. Nézzük mikor is használtam, használom ezt.

Baloghék nem kerestek?

Tegnap beszélgettem egy ügyfelemmel és feltette ezt a kérdést. Hetekkel ezelőtt már ajánlást kaptak Baloghék (direkt megváltoztattam a nevet), hogy bizalommal keressenek állandósultnak hitt derékfájás kapcsán. De nem léptek. A kérdésre a rövid válaszom annyi volt az ajánlónak: „nem fáj nekik eléggé”.

Az ember – kevés kivételtől eltekintve – kényelmes. A legkisebb ellenállás felé tart, egy szem pirula, egy tapasz, egy tévéműsorból rendelt készülék már egy lépés a gyógyulás felé. De akkor miért nem működik, vagy miért nem tartós? Mert, csak letakarjuk a bajt átmenetileg. Elfedjük. Ezért több kell.

Ugyanazon az úton

Nem hiszek a felszíni munkában. Mély rétegekbe kell alámerítkezni és belülről építkezni. Vagyis életmódot váltani. Megváltoztatni a napi rutint, a stresszkezelési szokásokat, a terhelési összetevőket moderálni. S ami legfontosabb: felfedezni a személyes felelősségünket az állapotunkban és azt mondani, hogy ahogy eddig mentünk, úgy már nem lehet. Képzeljünk el egy egyszerű helyzetet: ha mindent ugyanúgy csinálunk, akkor ugyanaz az eredmény vár ránk. Vagy egy erősebb képpel hozva mindezt: ha egy kocsi egy nyomvonalon halad mindig, mindig ugyanoda jut. Ha csak egy minimális komponensen módosítunk is sanszos, hogy közel azonos az eredmény. Tehát változtatni kell, és nem kicsit.

Mennyibe fog ez kerülni?

Mindennek ára van. Meg kell ezt fizetni, akár idő, pénz, energia, vagy éppen az által, hogy napi szinten teszünk magunkért, életmódot váltunk, belátunk. 

Miért nem egyszerű a digitális fitness?

Mert alapvetően ott a gyenge emberi jellem (tisztelet a kivételnek), ill. az, hogy a fizikális térbe rendeződés nélkül még könnyebb elodázni a mozgást. Mert a való életben a „már ott vagyok”, „ha már kifizettem” érzés miatt mozdulnak sokan. Az online fitness a leghatározottabb tornázó elhívódásának is a próbája – látom.

Fáj a derekam – mondja a vendég.

Nem érdekel… – válaszolom.

Ez nem közöny, csak rutin, hogy úgyis következményként helyre jön, nem kell vele kiemelten foglalkozni. Annyira mindennapi az, hogy fáj valaki dereka, hogy az egész munkamódszert ennek alárendelve állítottam össze. Hiszem, hogy egy jó program fokmérője, ha nem direkt célja a derékfájás megszüntetése vagy eredményes kontrollja, hanem indirekt következménye.

Akibe még raktak anyagot

Félelmetes, hogy semmihez nincs igazi használati útmutatónk, a testünkhöz különösen. Persze hogy el is romlik a nem rendeltetésszerű használattól. 10 éve, amikor elkezdtem dolgozni, a derékfájás már jelen volt, de nem ennyire általános jelenségként, mint most. Immár egyre fiatalabbak mozgását keserítik meg a fájdalmak. Régi klasszikusom, amikor a 70 feletti ügyfeleimmel, nem egy csata amazonnal példálózva viccelődtem: „belétek még raktak anyagot”, és igen. Most egy 60-as jobb állapotban van, mint egy 50-es, és egy 50-es, mint egy 40-es…

A megoldásaim

Évekkel ezelőtt azért hívtam életre a betanító programot, hogy ahhoz, amihez én nem kellek folyamatában, legyen fórum, ahol megtanítom. A test – határozottan hiszem –, lágyan terelve képes visszatalálni önmagához. Évek alatt rengeteg olyan betanító órán adtam át a meggyőződéseimet, ami után jelentős változást tapasztalt meg az ügyfél már az első óráján. Bevett gyakorlat még mindig az érzetek skálázása nálam. Óra elején is társít egy számjegyet a fizikai érzetihez és óra végén is. Ha már a felére csökken az érték, elégedett vagyok.

A betanító program maroknyi gyakorlatai olyan egyszerűek, mint a faék. Pusztán a következetesség belső igényére van szükség a hét 6 napján, napi maximum 20-30 perc által.

Hiszem, hogy a minták újratanulása, a valóban helyes tartás elsajátítása, a függőleges gondolkodás napi rutinná tétele, egy-egy szokás megváltoztatása, minőségi izomerősítés, és a minták újraolajozása elegendő – és következményként, hipp-hopp, eltűnik az ellenérzés.

Ha még ehhez a rendszeres, gondosan megválasztott mozgás is mellé társul, garantált a siker akár a videótár vagy akár élő órák által.

Mi a fájdalom?

A fájdalom egy lehetőség. A derékfájás is. Lehetőség, hogy önmagára figyeljen az ember, hogy mindaz, amit a testével tesz, nem jó neki. A megoldó kulcs pedig önmagában benne van.

Ráadás

A blog bejegyzésen felbuzdulva összeállítottam egy programot, ami a Videótárban lesz elérhető. A 73. videó címe: „Kifejezetten derékfájósoknak ajánlott”.

Innen folytatjuk.