Mindenki inkontinens lesz, aki megéri?

Csókolom, sziasztok.

A cím megrázó, belátom. Amikor az első olyan képzésen vettem részt, amely az urogenitáliás zónával foglalkozott, része voltak a vizelettartási problémák is. Alig vágtunk bele a témába – tisztán előttem van –, ahogy az oktatónk kimondta a bejegyzés címeként is használt mondatot, és mindenki kezében megáll a toll.

Optimumon

Az emberi test az optimumát 25 éves kora körül éri el. Ebben a nyugati és a keleti kultúrkör is egyet ért. Utána jön a remélten lassú, vagy kontrollálható entrópia. Természetesen nem szabad neki búsulni, mert akarattal, kitartással minden izom karbantartható és jobb állapotba hozható, és fenn is tartható, mint mindezek a törekvések nélkül.

Végletekig hiszek abban, hogy az emberi testben semmi nincs kőbe vésve, és ahol izom van, és ott az megmozdítható, akkor általa változtatható az adott terület ereje, funkciója, mozgékonysága… A medencefenék is „csak” egy izmok által közrefogott terület. Rétegek halmaza, ami megfelelő erősségű feszítésekre direkten vagy indirekten reagál, és így ok-okozati elvek alapján betölti a neki szánt feladatkört. Nem akarok itt idegen kifejezéseket használni. Épp elég, ha mások így járnak el… Szerintem minél egyszerűbben kell megfogalmazni a test kapcsán a használt képeket és analógiákat, hogy mindenki számára könnyen emészthető és még inkább megérthető és ezáltal valóban hasznosítható legyen.

Tabu itt, tabu ott

A legnagyobb gond alapvetően az intim egészség kapcsán az, hogy nem téma. Apáról fiúra nem száll a beismerés, hogy bizony az alváz el tudja engedni magát, nem téma, hogy mitől válik akadozóvá, fröcskölővé a vizelet, vagy, hogy hova tűnik a tetterő. Anyáról leányra nem szállnak a praktikák, hogy amikor kevésbé fiatal az asszonyi test, akkor bizony nem elfedni kell a kellemetlen vizeletszagot, és… hosszú a sor. De persze nem téma az identitás, a szexualitás, … akkor mit is várunk. Azonban mi csinálhatjuk másként.

Ez ugye belefér?

Amióta órákat tartok, meglepődve tapasztalom, hogy milyen nyitottan tudnak hozzám fordulni az emberek. Évekkel ezelőtti gyűjtésem, amikor tartottam az órát és megemlítettem, hogy az adott feladat milyen áldásos a medence frontján és hogy megannyi probléma megelőzhető így. Úgy, mint a köhögésre, tüsszentésre, nevetésre bekövetkező vizeletvesztés. Megdöbbenve tapasztaltam, amikor 30-as évei elején járó, alapvetően tájékozott vendégem visszakérdez, hogy „ha nagyon nevetek, az nem fér bele, hogy egy kicsit beszalad néhány vizeletcsepp?”. Aztán elindult az akkor még 4 fős csoportban a bizalmi kör, és kiderült, hogy mindenkinek van egy meg nem fogott vizelettel kapcsolatos története. Döbbenet döbbenet hátán, amikor a belefér kategóriába hozzuk, mondjuk a gyerekkel való közös trambulinozás közbeni vizeletvesztést. S ez most csak egy, a sok történet közül. Amúgy a válasz nem, nem fér bele.

Tabukat döntögetve

Női vonatkozásban hoztam példát, sőt az egész bejegyzés majdcsak hölgyekre van kihegyezve a példák által, de urak vonalán is ott a téma tabusága és a lehetséges problémák távolságtartó kerülése. Az első ilyen típusú tréningem után sokat változott a kapcsolatom a témával, és beláttam, hogy nem finomkodhatok, ezért tudatosan kevertem a felnőttkorú ügyfeleim óráiba a témát, és próbáltam mindig is a tájékozottságot javítani és a problémát „norbis” szótréfákkal, akár altesti humorral lehozni egy emészthetőbb szintre, mert kell. Még ha – jól tudom – ezzel sokakat megbotránkoztattam. De inkább tűzmegelőzés, mint tűzoltás!

Tetszik tudni

Több szívemnek kedves intim tréninget tartottam. Az egyik kedvenc résztvevőm egy nyugdíjas hölgy volt. A lánya vendégem volt és már elővezette, hogy miért szeretne, ha anyuka ellátogatna hozzám. Egykor azt hittem, hogy férfi oktató női problémák kapcsán nem fog tudni érdemben hiteles lenni, az eltérő felépítés, és a meg nem élt tapasztalat által. Aztán az évek megcáfoltak. Hölgy vendégeim meglepő őszinteséggel nyíltak meg akár aranyeres, akár csúcsélmény elmaradási problémáik kapcsán. Aztán felhőtlenül kacarásztak, ahogy „norbisan” átadtam a bonyolultnak semmiképp nem nevezhető torna-stratégiát.

Ha felvillan a hibajelző

No de vissza hősnőnkre. A hölgy hatvanas jól szituált hölgy. Ajtóban távolságtartó bemutatkozás, majd az igyekezet, hogy ő itt sincs, és inkább a cipőtartó alá próbálna bebújni. Erősítem benne, hogy semmi nincs ebben, az autót is visszük szervízbe, ha a hibajelző lámpa felvillan. Elmosolyodik. Átöltözve jön a tornatérbe, de még mindig zavarban, majd lassan megkérdezi: „tetszik tudni miért vagyok itt…?” Imádtam ezt a jelenetet. Majd ismét „könnyen emészthető” humor és a hölgy már nevet az inkontinens poénokon. Össze is tegeződünk. Lehet most sokan megvetnek, hogy még ebből is viccet csinálok, és talán nem is lenne szabad, de én azt mondom nekik: DE.

Pont az a baj ezzel a világgal, hogy túl komolyan vesszük. Státuszok, elért eredmények, megélt korok, vagyon, … praktikusan bármi jogán várjuk, hogy annak lássanak minket, amit a nagy okos fejünkben kitalálunk. De ettől jóval egyszerűbb a képlet. Lazán, játékosan kellene élnünk önazonosan és baj sem lenne.

A lényeg, hogy lement a tréning, a végén kiderült az is, hogy a hölgy még ugyan tud és szeret is mosolyogni. Bár egyszer megríkattam, amikor egy kérdéssel akartam tovább operálni. „Édesanyádnak kellett volna ezeket átadni útravalóul, de nem az Ő hibája, őt sem így nevelték”.

A megoldásról

A megoldás sem érsebészeti magasság. Meg kell ismerni a testünk működését, az alkotóelemek egymáshoz való viszonyát és hatásmechanizmusát, és a megértés mellé kell még néhány otthonunk csendességében és akárhol üzembiztosan elvégezhető gyakorlat. Valamint kiegészíteni mindezt olyan gyakorlatcsokorral, ami indirekten hat ide, s ebből bőven van. Főleg idősebb vendégeimmel indirekt módszerekkel dolgozom, mert a testtudat, izomérzetek nem feltétlenül van azon a szinten, ami az eredményes gyakorlást direkten hozni tudná.

Csak egyszerűen

Nem egyszer célozgatok arra a már-már „orwelli” jelenségre, amikor a szavak szitokká válnak és privilégiummá, amikor az isten-ember kultusz és a démonizált különlegesség a meggyőződés záloga. Kollektív tudás van, ami újra és újra megfogalmazásra kerül és pont. S hogy még egy könnyed közhelyem ideúsztassam: ami bonyolult, az mindig hamis.

Az eredmény

Végül mi történt az inkontinens hölggyel? Természetesen helyrejött, mert gyakorolt, megfogadta az egyszerű életmódbeli tippeket. Később is tartottam vele a kapcsolatot utána is, és hétről hétre számolt be a javuló érzeteiről, a képességről, ahogy visszanyerte az irányítást teste felett, és ahogy újra önfeledt lett.

Innen folytatjuk.