Bármi lehetsz

Olvasási idő: kb. 4 perc

Csókolom, sziasztok.

Ezt a bejegyzést az élet szülte: egy kedves régi barátom felbukkanása és az üzenetváltásaink utóhatása. Nem lesz újdonság, ha mintázatokról írok. Az ügyfélkörömben, baráti körömben, ismeretségeimben is fel-fel bukkanó probléma, hogy mennyire van valaki a helyén. Miért marad ott? Miért nem változtat? Mennyire biztonsági játékos? A kérdések jönnek, és átmenetileg el lehet ezeket hessegetni, de úgyis visszatérnek, még ha anyagi biztonság, a megszokás, az erőtlenség is az ok arra, hogy ne változtassunk.

Külső támaszok

A fentieken túl további motor vagy akár pont fék tud lenni ehhez az a fajta zavar és zavartság, ami egyre nyilvánvalóbban látszik a világban. Lehet keresni támaszokat, akár vallás, spirituális közösségek, coach-ok formájában, hogy irányt mutassanak és valahogy visszatalálj önmagadhoz. Meggyőződésem, hogy ahogyan megvan a bölcsessége a testnek, hogy helyre hozza magát, a léleknek is. A külső segítség jó, de alapvetően a teljes eszköztár ott van bennünk, csak nem látjuk vagy nem akarjuk meglátni.

Hatni akarok az emberek életére

A 4 fallal jelelt idők óralátogatói nagy valószínűséggel ismerik a történetet. Dudi, a nagymamám betegsége és halála hatalmas katalizátor volt számomra. A haldoklásában láttam meg azt, hogy mennyire gyorsan elmúlik egy élet és hogy nem szabad vesztegetni értelmetlen dolgokra. Van, akinek ehhez egy szerette útja kell, valakinek a saját halálosnak hitt betegsége, vagy az abból való kikászálódás.

Egy szerdai nap volt az, amikor megszületett bennem ez az érzés és ami tol azóta is: hatni akarok mások életére.

Meddig csinálom?

Csakis addig teszek immár bármit, ameddig hitelesnek érzem magam és megvan az a fajta fedezete mindennek, ami által valóban van értelme csinálni. Amint ezt a fedezetét elveszíti a munkám, azonnal abbahagyom és másba fogok – ezt még 10 éve megfogadtam. Hiszem, hogy mindenkinek van valami, amiben ki tud teljesedni. Amiben, ha el is fárad, de mégis feltöltődik mert a helyén van és ez nagyon jó érzés.

Még mindig azt a hülyeséget csinálja?

Ez a mondat egy ismerőstől jutott el hozzám. Barátságosan érdeklődtek anyukámtól, hogy a kisfia még mindig a meggyőződésének él, avagy feladta a hivatását – csak hősünk másabb nyelvi fordulattal élt. Hát igen, amikor valaki belevág valami teljesen másba, főleg, ha irracionálisnak tűnik a korábbi életéhez képest, persze hogy megkap ilyen és még ettől cifrább mondatokat. A kedvencem: „közgazdászként diplomázik aztán kúszik, mászik a földön?!?” Valóban erős váltás a biztonságosnak hitt iroda után.

7 évig csak főállású alkalmazott voltam, 5 évig egyszerre voltam alkalmazott és vállalkozó és immár 5 éve főállású vállalkozóként kimondom: nem vagyok jó alkalmazottnak, határozottan vállalkozónak születtem a döntéseim, a hitem, a merészségem, a vezetettségigényem alacsony volta miatt még inkább.  

Mi akarsz lenni?

Anno még azt látta az ember, hogy valaki kitanul egy szakmát és/vagy elvégez valamilyen iskolát és utána abban a szakmában marad nyugdíjas koráig. Vagy ennek még cifrább változatában egy munkahelyen, egy munkakörben… Ennyi év után és még inkább nagyon sok látott példa alapján azt mondom, hogy bármi lehetsz. Ha nem tudod, mit akarsz csinálni, akkor kísérletezz. Fess, lovagolj, idomíts kutyát, tenyéssz fajmacskát, … csinálj saját táskát… bármi lehetsz, bármi. Egyik kedvenc metamorfózisom, amikor a fogászati asszisztens hölgyből asztalos lett.

Fél év alatt

Megkérdőjelezhetetlenül hiszek abban is, hogy bármi megtanulható, ha rászánsz fél évet, napi x óra tanulással, kísérletezéssel a/majdcsak bármelyik szakma legjobbja lehetsz. Persze ezt el kell hinni.

Innen folytatjuk.