Az önmeghaladás művészete, avagy Neked ’Mire elég az igyekezeted’?

Olvasási idő: kb. 9 perc

Csókolom, sziasztok.

Mindenki máshogy motiválja és még inkább máshogy értékeli az ügyfeleit. Nem vagyok egy klasszikus dicsérő típus, ellenben a kedves vendég igyekezetét mindig is értékeltem és kiemeltem. Ezért fontosnak tartottam, hogy ezzel a blgobejegyzéssel, mint hiánypótló oktatásmódszertani írással lefektessem a tornafoglalkozáson résztvevő szorgalmának, igyekezetének mérési alapelveit az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Így segítve a könnyebb beskálázást és még inkább a motiváció új szintjeinek önfelfedezését.

Szívesen.

Az értékelés során alkalmazandó alapelvek:

• Az értékelést a foglalkozást vezető oktató végzi kellő objektivitással az életszerűséget szem előtt tartva, az adott ügyfél kondíciójának, egyéni képességeinek, életkori sajátosságainak, eddig elért eredményeinek, aktuális lelki és- egészségügyi állapotának mindenkori figyelembevételével és mérlegelésével.
• A besorolás nem lehet sértődési alap. Különösen annak a fényében, hogy általánosságban az sértődik meg, aki tudja, hogy a másiknak igaza van. Ettől függetlenül az írás távol marad mindennemű sértés szándékosságától, pusztán tipizál a legjobb jobbító szándékkal. Továbbá erősíti a szólást, vagyis „akinek nem inge, ne vegye magára”.
• Az értékelésnek ki kell fejeznie a gyakorlónak a munkamódszerhez és az oktató jobbító, segítő szándékához való viszonyát. Így szempont a pontosságra való törekvés jelenléte, a rendszeresség jellege, az önállóság foka és még inkább az önmeghaladás képessége.
• Az értékelés periodizálható, de a foglalkozás közbeni tájékoztatás, visszajelzés is segíti a vendéget azonnal jobb eredmény elérésére.
• A vendég szorgalmának, igyekezetének minősítésénél négyfokozatú skála alkalmazása a követendő. Így választható a példás (5), a jó (4), a változó (3), és a hanyag (2). További kategória bevezetése szükségtelen.
• A nyitó eredmény tartósan megmaradhat. A visszalépés esélye csekély. Ellenben eltökéltséggel színt léphető, ami az új, pozitív szokás rögzülésével stabilizálódik, így megteremtve egy újabb szint elérésének magabiztos alapját.
• Mindezek alapján a létrejövő típusok:

Hanyag (2) szorgalmú

• Az a vendég, aki a feladatait nem végzi el.
• Tagadásos ellenállást mutat a tetteivel, valamint óra közbeni visszajelzéseivel is úgy az oktatóval, mint a módszertannal szemben is. Nem engedi meg önmaga számára, hogy a módszer működésbe lépjen.
• Rövid idő alatt is könnyen mérgezővé teszi a közös munkát és jelentősen rontja a csoportdinamikát is.
• Az ’el ne múljon’ típus. Számára a fájdalom, a fizikai diszkomfort hivatkozási alap. Valódi változást nem akar, mert számára kényelmes a jelenlegi állapot, mert beszélgetési alap. Személyes felelősségvállalása, az állapota, az ide vezető út tekintetében elmarad. Könnyen hibáztat és magabiztosan képes megnevezni a kondíciójának vélt okozóit. Oktatóként egy a legnagyobb kihívást jelentő típus. A vendég önmeghaladásáig, vagyis első körben a felelősségi körök pontos rendezéséig az oktatói segítség hiábavaló.  
• Az érzelmi koldus. A fókuszát a foglalkozásról átviszi az oktatói attitűdre. Érzékenységére apellál és nagyobb fokú kedvességet követel meg. Oktatóként elsőrendű a szakmaiság által az eredményesség biztosítása. Fontos erősíteni a vendégben, hogy a következetesség, vagy oktatói szigor semmiképp nem összekeverendő egy feltételezetten elmaradó kedvességtől.
• A mérlegelő. A figyelme egy szerinte ár-érték arányban kedvezőbb vagy a gondosabban beárazott oktató és módszer megtalálásában van. Nem mérlegeli, hogy árképzésben határozottabb vonalon haladva gyorsabban és akár tartósan érne el eredményt. Mindennek az árát vagy kockázatát nem vállalja fel, így egy jó üzletet választva keresi meg az oktatóját. Az elmaradó eredményei azonban könnyen megerősítheti, hogy számára nincs megfelelő megoldás. Így játszva vált át az ’el ne múljon’ típusra.

Változó (3) szorgalmú

• Az a vendég, aki Ingadozó teljesítményt nyújt.
• A feladatok kivitelezésében elmarad a forma figyelme és még inkább fegyelme. Az ügyfél formai önellenőrzése fejletlen vagy belső motivációt, törekvést nélkülöző.
• Az oktatót könnyen lenyűgözi kedves, könnyed stílusával. De a tények elmaszatolása sem tévesztheti meg a szemfüles oktatót.
• A vizuális típus. Aki szóbeli instrukciók alapján nehezen halad. Gyakorlása közben megköveteli a segítséget, a feladat bemutatását. Csökkent figyelme által, pusztán erre hagyatkozva bármely munkamódszer eredményessége jelentősen lecsökken. Ugyanis a részletgazdag instrukciók és viszonyulási pontok nélkül csak egy mozdulattá válik bármely legjobb szándékú feladat.
• A kikapcsolódó. A mozgás számára inkább társasági esemény. Ki nem mondott formában önmegnyugtatás, hogy ma is tett valamit az egészségéért. Az önbecsapás folyamatos fenntartásában az oktató tartósan nem lehet partner itt sem.  

Jó (4) szorgalmú

• Az a vendég, aki a gyakorlatokat elvégzi, de a kivitelezés során megjelenő törekvés jellege elmarad attól, amit oktatója szeretne viszont látni. Ellenben a vendég még ha hullámzó teljesítményt is hoz, de dolgozik önmagán.
• Oktatója bíztatására átmentileg képes jobb teljesítményre, önmeghaladásra.
• Rendkívül jó alap. Minimális erőfeszítéssel, oktatói segítséggel könnyen szintet tud lépni.
• Partner a foglalkozás során. Visszajelzéssel van az alkalmazott feladat hatékonysága kapcsán, így segíti az oktatóját a közös munka során.

Példás (5) szorgalmú

• Az a vendég, aki aktuális állapotához képest a maximális teljesítményt fegyelmezetten nyújtja.
• A foglalkozáson törekvő, pontos. Céltudatos. Önkontrollra folyamatában képes.
• Megfizeti a változás árát szó szerint és képletesen is.
• Teljesítménye következetesen egyenletes. Határozottan kivehető az önmmeghaladás mintázata. Azaz elengedi az önmagáról alkotott fizikai fogalmakat és folyamatában újraértelmezi azokat.
• Teremtő, aktív tevékenységének és persze az érdemi munkának köszönhetően játékosan jön létre a feszesebb testkép, a könnyed mozgás, leginkább a légies járásminta.

Te hova sorolod magad? Neked mire elég az igyekezeted?