5 hónap digitális jelenlét után

Üdv Mindenkinek.

Vagy ha már az elmúlt néhány hónapban kialakult egy digitális szignóm akkor:

Csókolom, Sziasztok és az Uraknak egy pacsi.

Első bejegyzésnek azt gondoltam, hogy az elmúlt majd 5 hónap után szabadon adok rálátást arra, hogy is jutottunk el ideáig…

Jó néhány hónapja egy kolleganőm szakmai életében változások jöttek és nem értettem vele beszélgetve miért van benne egyfajta eufória szerű felszabadultság a stúdiója bázárása után.
Ma már értem.
Hónapok távlatából máshogy látom magam, a stúdiót, a vendégeket és azokat a hiteket, amik meghatározták mindezt.

Szakmai szempontból

Az egyszemélyes stúdióm működésében már 2018-ban elérte azt az optimumát, amit minden szinten tartott. Heti átlag 25 órám volt, évek óta főállásban biztosította a stabilitásom. De észrevétlenül mechanikussá vált minden.
Gyakorlatilag az optimumra vittem mindent benne. Már nem érződött meg egy ünnep, egy nyaralós, … időszak hatása.
Egyenletessé vált minden és utólag ijesztően kiegyensúlyozott volt.
A „nagy baj” márciusban kiborította mindezt az öntőformájából és megmutatta, hogy mennyire érzékeny volt mindig is az a rendszer, amit felépítettem. Sőt láttatta annak minden, addig nem látott gyengeségét és védtelen pontját. Egy igen széles skálát járt be a lelki világom a 03.17-ei bezárás előtti egy hétben és még inkább aznap. A bizonytalan időre történő lezárás pillanatai, az összepakolás gyászszerű érzete most is felkavar. Egy nap „semmittevés” után tevékeny emberként először a kollegák digitális „csapásait” néztem meg, majd a saját hangnememben elkezdtem felépíteni valamit, amiben addig nem volt gyakorlatom.

Az egyik láb.

Május elejéig már-már idilli volt mindez: heti 2 teljes órát leforgattunk, 2 élő órát leadtam és néhány online magánórát megtartottam még. Kellő időt hagyott a „kialakult” helyzet a pihenésre, a munkára, arra, hogy belassulva valami másban kipróbálhassam magam.
Májusban a visszanyitásra kapott „jel” szinte rosszul esett. A vendégeket akkor még 3 hetente „szondáztattam” ki, mikor és milyen kondíciókkal térne vissza. Az eredmények lassan javuló tendenciát mutattak folyamatában, de egy stúdió üzembiztos működéséhez szükségestől elmaradtak. Emellett több olyan észrevételt tudtam megtenni, ami egyre távolabb vitt attól, hogy újra nyissak abban a formájában ahogy „egykor” működtünk. FONTOS LESZÖGEZNEM már az elején, hogy nem a fizikális stúdiót nem nyitom újra, hanem az egykori struktúrát és működési modellt.

• Megfogalmaztam, hogy az online programok által mennyit fejlődtem oktatóként. Megtapasztaltam mennyivel másképp kell az online órák anyagát megszerkeszteni a biztonságos gyakorlás érdekében és mennyivel másképp kell átadni, hogy hasson. A visszajelzések is tovább erősítették bennem mindezt a fejlődést.
• A felismerés is jött, hogy kevés kivételtől eltekintve (10%), az online foglalkozások 90%-ban kiváltják a fizikális térben megszokott munkát. Így a régi stúdiós gyakorlat, mint olyan, még inkább távolodott. A 10%-nyi értéket pedig online órák vagy akár a THM (Tréner úr házhoz megy) által tehetjük az egészhez.
• Rájöttem, hogy az, amit a vendégek java hiányol, az emberi interakció mennyire eltudja vinni és tudja rontani a módszer hatásfokát. Vagyis újabb és újabb ellenpontok születtek a fizikális működéssel szemben és az online fejlesztések mellett.
• Az a fajta bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, lebegtetett várakozások a fizikális térben pedig még inkább eltávolítottak
  annak a gondolatától, hogy újra nyissak. A kollegák gyalázatos beszámolói a visszatérők számáról, az elmaradó bevételekről pedig újabb olaj volt a tűzre. A mostani történelem formáló események szerintem még inkább igazolják, hogy minden kereskedő és szolgáltató számára kötelező a továbblépés.
• Ellenben online olyan egykori és új ügyfelekhez tudott a munkamódszerem eljutni, akikhez korábban lehetetlen volt.

Első reakcióm az volt a „nagy baj” által, hogy ugyanaz nem maradhat semmi. Valamint meggyőződésem azok a törekvések, ami a régi, egykori állapot visszaállítása fele tartanak mind elhibázottak.
A vállalkozásom egyik lába most az online pedig a felfedezés útját járja, vagy még inkább a megmérettetés útját, hogy térben és akár időben oktatójától függetlenül, hogy állja meg a helyét a módszer.

A másik láb

Jelenleg a fizikális vonal a THM-ben „kimerül”. Nem akarok érzéketlennek tűnni a korábbi fizikális stúdióm kapcsán.
Sokszor megkapom, azt a kifejezést a vendégektől, hogy „hiányzik”. Van, ami nekem is, de van, ami már nem. Meghaladtam.
Alkalmazkodtam, átalakultam és átalakítottam. Nem jobb lett, másabb és ami a legfontosabb erősebb.
Minden héten többször megkapom, hogy Mikor nyitsz ki? Amikor azt látom, hogy a világ eltudta dönteni merre akar menni, mit akar kezdeni a példátlan helyzettel, amikor a kiszámíthatatlanság helyét a tervezhető kockázat veszi át. Nos akkor újra lesz 4 fallal jelelt fizikális stúdióm. Van a fejemben egy kép, hogy szeretnék működni. A visszanyitás utáni rendszer, az alkalmazandó szabályok, a keretek már rég kész vannak. Már csak arra vár mindez, hogy az ideális táptalaj létrejöjjön.

Évtizedekkel ezelőtt egy gondolatkísérletben azon moralizáltam, hogy milyen korban élnék szívesen. Az Amerikába szerencsét próbálók történetei, akik néhány dollárral a zsebükben és reményeikkel nekivágtak az ismeretlennek és megcsinálták a szerencséjüket – mindig lenyűgözött. Azt hittem, hogy a szerencsevadász felfedezők ideje lejárt. De nem. Az online világ az „újvilág” egyre több szakma számára. Ami bár ridegebb, de a térbeli és időbeli kötetlensége által még inkább szabadabb és lehetőségekben jóval gazdagabb, mint fizikális ellenpontja.
Összességében jól vagyok, sőt jobban vagyok, mint jó ideje már, de leginkább szabadabb.

A következő bejegyzésben szeretnék „mesélni” arról, hogy miért tekintem önálló módszernek mindazt, amit képviselek. Honnan jött és hova tart. Miért nem hiszek a vegytiszta módszerekben.

Innen folytatjuk.
Csókolom, Sziasztok és az Uraknak egy pacsi.