callanetics

Módszerekről sorozat – Callanetics

Olvasási idő: kb.: 12 perc

Csókolom, sziasztok.

Egy új sorozat első darabját adom közre. Szeretném bemutatni azokat a módszereket, amiket megismertem. Szeretném bemutatni azokat az oktatókat, akik akár életútjukkal, akár döntéseikkel hatottak rám, és így megkerülhetetlenül a részei annak, amivé vált mindaz, amit képviselek akár oktatóként, akár ügyvezetőként, akár módszerét sajátjának érzőként. Mindegyik technikát ugyanazon szervezőelvek szerint fogom átnézni, véleményezni.

Időrendben haladunk elsőként. Az első módszer, ami az egyik legnagyobb hatással volt rám, az a Callanetics volt. Főként azért, mert az egykori mozgásszervi fájdalmaim – amiről majd még egy külön bejegyzésben írok – csökkentésében nem kis részt vállalt.

Ki alkotta meg a Callanetics-et?

  • Callan Pinckney (1939-2012), aki saját mozgásszervi fájdalmai (csípőficam, gerincferdülés, dongaláb) korrigálását a saját kezébe vette és egykori balett tanulmányait újra rajzolva létrehozta a saját hangját egy torna formájában.
  • Callan sugárzó személyisége és meggyőzőereje akár a módszere hatékonysága kapcsán, akár karcos kritikája kapcsán egyértelműen megjelenik nyilatkozataiban és írásaiban is. Főleg akkor, amikor mindezt összeveti akár a jóga, akár az aerobic vagy egyéb technikák eredményessége kapcsán.
  • Leleplező erővel és őszinteséggel írt a fotómanipulációkról már az első, 1984-es könyvében, és persze bátorít is: „Sokan meg sem látják magukban a szépséget vagy annak a lehetőségét.”
  • „A testünkkel törődjünk, ne a ruhatárunkkal” – fogalmazta meg élesen újabb kritikáját az érdemi munka védelmében a felszínesség helyett.
  • Sajnos akárhogy kerestem, nem találtam meg az eredeti idézetet tőle. De az elmúlt 10 évben annyiszor idéztem a gondolatát, hogy akarom hinni, hogy így is átmegy az üzenete. Aki aerobikozik, úgy bánik a testével mintha megbolondult volna. Amúgy egy érdekes kísérlet, hogyha egy dinamikus torna zenéjét lenémítod, és csak nézed a vegytiszta mozgást…  – nos így igazán elgondolkodtató a kritika.

Mikor élte a virágkorát nemzetközileg és itthon?

A 80-as évek Amerikáját követően mindenhová eljutott könyvek és VHS kazetták formájában. A 90-es évek Magyarországára is megérkezett az ikonikus kék könyv által, ami szerintem majd minden háztartás könyvesszekrényén megtalálható, de az bizonyos, hogy nincs olyan antikvárium, ahol az „egészség” polcon ne lenne belőle egy példány.

A program további hazai elterjedése oktatóm, Ditrói Mária érdeme. Persze a magyaros furfang, és az okos megoldások része, hogy a kék könyv alapján sokan sajátjuknak érezve tanították a Callanetics-et. De ez szintén egy megkerülhetetlen folyamat bármely módszer kapcsán.

A módszerek életútja, avagy egy általános mintázat, ahogy én látom

A tornaprogramok esetében is létezik a termékéletgörbe, amin végig kell mennie annak. Vagyis először bevezetésre kerül, növekedik, eléri az érettségét, telítettségét, majd dinamikájában eltérő mintázatokat mutatva hanyatlik. A fitness szakmában a méltatott és békés hallhatatlanság kevesek kiváltsága. Úgy látom, létezhetetlen az, hogy ne nyúljon hozzá, ne vegyen el, ne tegyen hozzá, ne javítsa vagy rontsa annak a hírét. Talán ez az egyetlen módja a módszer továbbélésének, mintegy annak az evolúciója, ha úgy tetszik. Kevés program marad fent évtizedek távlatából alapvetően vagy vegytisztán – szerintem.

Oktatóképzés másként

Szerintem egy módszer sem lehet sosem kész, mert mindenki hozzá tud tenni és el tud venni abból, s ettől lesz személyes és pont eredeti minden oktatói hang – még ha általánosságban elmondható, hogy az eredeti módszertan oktatója ezt nem tudja megemészteni. Pedig ez az egyedüli módja a habitus túlélésének és halhatatlanságának, ahogy azt fentebb is megfogalmaztam. Sokakat megijeszt ez a fajta változás és fejlődés. De szerintem nem így kell nézni. Én létrehozok valamit, ami működik, de fenntartom a lehetőségét, hogy az lehetne jobb és hagyom másnak, hogy jobbá tegye, elvegyen belőle, újra értelmezze és így még jobb legyen és még hatékonyabb, még több ember életét tegye jobbá – ennek szellemében készül a saját módszerem oktatói anyaga is (Oktatóknak).

Ha ennek az az ára, hogy feladom a saját nagyszerűségem és örülök, hogy valami még nagyobbnak a része lehettem, akkor volt mindennek értelme. Különben csak egy keserű demagóg vagyok. S erre is bőven láttam példát az elmúlt 10 év kutatómunkái során. Ennyi év és még több kutatás után, és több tucat technika megismerése után hamar megmondom, hogy honnan lett véve egy-egy módszer gyakorlata, szervezőelvei – akármennyire is erős a sajátnak hitt vagy kikiáltott technika.

Mi a helyzet most vele nemzetközileg?

Ha ha most megnézzük az amerikai oldalt: eredeti logó és betűtípus mellett, friss és modern minden, szép tornaruhák, életvidám, bronzos bőrű „feszestestűek”, légies, púderszerű színek és az újítás szele, széles közösségi jelenlét, modern technikai megoldások, … de valami mégis nagyon-nagyon hiányzik belőle… talán a Callan-féle ellentmondást nem tűrő elhivatottság és hit.

Mi a helyzet most vele kis hazánkban?

Ditrói Mária, Marica közösségi oldalát látva tőle megszokott töretlen hittel és meggyőződéssel képzi az oktatóit és népszerűsíti a módszert. Mivel 2014 óta kiszálltam a stúdiók figyelméből minden szinten, így nem tudom megmondani, hogy ebben a formájában mennyire van jelen az órarendi palettán – főleg ezekben a fitness szakma számára terhelt időkben. De rákeresve a Callanetics kifejezésre nem kevés stúdió órarendjében tűnik fel úgy az alap kifejezés, mint annak a marketinges vadhajtásai.

Mi a sajátossága a Callanetics módszernek?

Apró, lassú, óvatos, pontos mozdulatok, precízen beállított kiindulóhelyzetek, magas ismétlésszám zene és légzéskontroll nélkül. A Callanetics munkamódszerében egyértelműen érezhető a balett, a hastánc hatása. A hozzáértő szem nyomokban pilates és izometriás törekvéseket is felfedezhet. Könnyebbnek látszanak a gyakorlatok, mint amilyenek – mint ahogy a legtöbb lassú, intelligens mozgásnál.

Milyen az eszközigénye?

A gyakorlatok számottevő része álló feladat, de egy részük megköveteli egy balettrúd jelenlétét. Utóbbi kiváltható egy háttámlás székkel akár. A maradék feladatok pedig mind talajmunka tornaszőnyegen.

Melyik a kedvenc 3 Callanetics gyakorlatom, és miért?

  • A kar feszítése. Bár eredetileg bemelegítő gyakorlat, de kitűnően munkára bírja a karokat és a vállakat. Instabillá téve a kiindulóhelyzetet pedig egy szép összetett feladattá alakítható.
  • A derék nyújtása. Sajnos azok közé tartozom, akik könnyen képesek zsemlécskéket a derekuk, és hasuk alsó harmadára növeszteni, ún. kötényhasban jó vagyok, így ezt a gyakorlatot határozottan segítségül lehet hívni az intenzív derékfaragás okán.
  • 4. nyújtó gyakorlat. A hátsó lánc nyújtásában, a mozgékonyságának fokozásában tévedhetetlenül alkalmazható ma is.

Mennyire tudott idővel változni?

Megalkotója az alapprogramot többször újra és újra feldarabolta, így lett belőle reggeli, esti program. Készült belőle rövid változat, de esszenciálisan nem tudott megújulni, nem tudott a gyakorlatszám bővülni – sajnos. Callan élete utolsó éveiben hagyta csak, hogy megjelenjen két dvd a témában minimálisan újra gondolva az eredeti koncepciót. Azóta pedig készült még vagy fél tucat dvd hangzatos, modern behívószavakkal és a korábban vázolt modern csomagolással.

Milyen eredményeket tudhatok pusztán a Callanetics módszernek?

Anno nem éreztem azt, hogy Callanetics néven „fel tudom futtatni” magam, ezért C2 néven kezdtem órákat tartani. A gerilla marketing pedig bevált. Az emberek nem értették, hogy mi ez a kis mozaik kifejezés az órarendben. Férfi oktatóként, mint izgalmas hang jelentem meg a megszokott órarendi palettán és bejött. A gyors sikerem és keresettségem ezeknek tudom be. A C2 utána kapott saját logót és egy szlogent, amit évekig alkalmaztam: Intelligencia a mozgásban. Évek múltán is volt, aki egy gyűrött C2-s szórólappal a kezében jött hozzám, mert eltette, ugyanis tetszett neki a szlogen – pedig ekkor már a Z-brand égiesze alatt dolgoztam.

Mi az, amivel nem tudok azonosulni?

Franchise

Callan azt az utat választotta, hogy franchise-ba építette fel birodalmát, vaskos tagdíjak és követelmények és kötelezettségek formájában. Ami számomra üzenet és nem csak az Ő példája által, hogy nem kell ennyire fogni az oktatókat. Ha megbecsüli a módszert, akkor úgyis arra hivatkozva fog tanítani, ha pedig a saját útját járja, akkor úgysem fogja méltatni egykori oktatóját. Ellenben, ha a vezetőoktató képes folyamatában megújulni, akkor az újítások által oktatói számára továbbra is izgalmas lesz és keresik őt a megújult, általa szűrt és lepárlott hangért.  „Nem a legerősebb fajok maradnak életben, hanem azok, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni” – ahogy Charles Darwin megfogalmazta.

Saját fájdalomra kihegyezve

Callan nem az egyetlen lesz ebben a sorozatban, aki a saját fájdalmaira keresett gyógyírt és így hozta létre a programját, de ott a de. A medence fokozott billentése egy fokozott ágyéki görbülettel bíró görbületi korrekciójának ideális megoldás ameddig az a normális – vagy tanulva a közéleti történésekből inkább úgy fogalmazok, hogy fiziológiás – tartományba nem hozza a gyakorlót. Mert utána már inkább csak egyenesíti folyamatában ezt a görbületet. Saját magamon is észrevettem mindezt az ágyéki görbület kapcsán. Így ennek fényében folyamatában kellett moderálnom és újra gondolnom ezt a fajta instrukciót egy-egy feladatban annak idején.

De nem eseti ez. Ezt fogalmazza meg Callan egykori tanítványa és végzett oktatója már 1998-ban: „A siker néhány hónapig tartott, aztán visszatért a fájdalom erősebben, mint valaha. Társaim közül is többen tapasztalták ugyanezt. Ekkor már tudtam: anatómiai szempontból valami nem megfelelő a mozgásfolyamatokban. Meg akartam tudni, hogy mi ez”. Az az izgalmas a történetben, hogy így született egy önálló módszer, ami utána újabb stílusjegyekkel bővült más módszerek újra értelmezése által és ami immár önálló munkamódszer. Erről a módszerről az egyik legkülönlegesebb hangulatú írást fogjátok kapni több okból kifolyólag, hamarosan. ????

A program zártsága.

Jól tudom, hogy van olyan munkamódszer, ami 2 vagy 6 gyakorlatból áll nettó. De nem mindegy, hogy ki a gyakorló. Aki szereti a kiszámíthatóságot, annak izgalmas évekig ugyanazon a nyomvonalon haladni, még ha fejlődik is. De az emberek keresik folyamatában az újat, így könnyen ráunhat a programra, még ha jó mutatókkal és eredményekkel kecsegtet is. Jómagam így találtam meg ennek a folyamatnak a másik szélső értékét, amikor már megannyi technika által kezelhetetlen mennyiségű feladatból építkezett a napi rutin.

Mi az, amivel azonosulni tudok? Mit alkalmazok belőle? Mit tanultam belőle?

Az aprólékos munka, a jól felépített kiindulóhelyzetek, az összpontosítás mindenképp jó hatással volt rám. Ahogy most is jó hallgatni Callan kissé modoros, de megnyugtató hangját. Kétségbevonhatatlan, hogy a body&mind vonalon korszakost alkotott és tömegekhez juttatta el a precíziós technikáját.

Végezetül pedig egy újabb idézet, egy arab közmondás formájában, a már sokat emlegetett kék könyvből:

„Akinek egészsége van, van reménye, akinek reménye van mindene van”.

Innen folytatjuk.

Tags:
Megosztás: